A második könyvem: Vaszilij Akszjonov: Moszkva-kva-kva

Ma kezdtem olvasni ezt a könyvet.

A történet a sztálini Szovjetunió paródiája, az ötvenes évek elején játszódik. Sztálin ezúttal attól retteg, hogy Joszip Broz Tito katonai puccsal szeretné megszerezni a hatalmat a Szovjetunióban..

Mint tudjuk, Sztálin utolsó éveiben újabb koncepciós perek következtek, a krími tatárokat deportálták Szibériába, majd a zsidók, és az orvosok estek áldozatul a "gazda" paranoiájának.

A háború után Jugoszlávia és a Szovjetunió között megromlott a viszony, Tito önálló politikai és gazdasági döntéseket hozott, és ez a két ország közötti diplomáciai kapcsolat megszakításához vezetett 1948-ban.

Ezek a történelmi tények, az pedig, hogy Sztálin rémálmaiban jugoszláv katonák foglalják el a dácsáját, a szerző fantáziájának szüleménye.

Vaszilij Akszjonov 1932-ben született, édesanyja, Jevgenyija Ginzburg a GULag foglya volt, erről megrázó memoárt írt Erőltetett menet címmel. Akszjonov orvosként dolgozott, majd az írásaiból kezdett élni. 1979-ben részt vett az engedély nélkül kiadott, és hamarosan betiltott Metropol-almanah szerkesztésében, amelyben többek között Vlagyimir Viszockij, Bella Ahmadulina, Andrej Voznyeszenszkij és más merész szovjet alkotók cenzúrázatlan írásait közölték. Emiatt súlyos politikai támadások érték, így 1980-ban az USA-ba emigrált.

Jelentős könyve a Moszkvai történet, amely egy család történetén keresztül rendkívül hitelesen mutatja be a sztálini Szovjetunió világát, a letartóztatásokat, a koncepciós pereket, a rettegést, a GULag-ot, a háborút. Az egyszerű emberek életéről és a vezetők gondolkodásáról is képet kap, aki elolvassa ezt a könyvet.

Akszjonov 2009-ben halt meg, a Moszkva-kva-kva az utolsó regénye. Ellentétben a Moszkvai történettel, amely történelmileg korhű ábrázolásra törekszik, ez egy paródia, amely kifigurázza a korszak politikai szereplőit, embertípusait, jelszavait, visszásságait. Nagyon izgalmas számomra, hogy mindezt hogyan teszi.

Ahogy belelapoztam a könyvbe, az is rendkívül biztató, hogy Soproni András fordította. Ő szerkesztette ugyanis a 2007-ben megjelent Orosz kulturális szótárat, ami egy nagyon jó összefoglalást ad az orosz kultúráról, történelemről, konyháról, szokásokról. A vodkafogyasztástól a mesefigurákig mindenről szó esik, olvasmányos, és nagyon humoros könyv, szótárszerű ugyan, de úgy is lehet olvasni, mint egy regényt. Mindenkinek ajánlom, aki az orosz nyelvvel és kultúrával szeretne foglalkozni.

Soproni András személyében tehát biztos, hogy művelt és nagy tudású fordítót tisztelhetünk, ezért nem kell aggódnom, hogy esetleges kulturális bakik, félrefordítások lesznek a könyvben. Akszjonov humorában is nagyon bízom; szóval nagy izgalommal állok neki a könyvnek, és hamarosan jelentkezem a benyomásaimmal.